Az őket üldöző katonák helyett a háttérben lévő táborra lövő lovasíjászok. Ebben a szögben tartott íjjal nem a bajor lovasságra céloznak.
A film javára lehetne írni, hogy a magyar haderőt, nem homogén könnyűfegyverzetű lovasíjász tömegnek ábrázolja, hanem a sereg elitjét, véleményünk szerint helyesen, keleti típusú páncélos-lándzsás lovasságnak. Sajnos a film többi részével egyetemben ez is pontatlanra és anakronisztikusra sikeredett.
Ekkoriban a sztyeppén nem használtak teljes lovat beburkoló vértet, ez a korábbi szarmata, perzsa vagy türk elit sajátossága. Korszakunkban a bizánci császár rendelkezett ilyen egységekkel, de még Bizáncban is, a sereg egészéhez viszonyítva csupán kis számban voltak jelen. A magyar fejedelmi kíséret esetén szerencsésebb lett volna, ha a lovak elejét, azaz a fejét és szügyét, esetleg nyakát páncélozzák az animátorok, ahogyan azt Bölcs Leó bizánci császár a Taktika című munkájában is megemlíti. Így
a megjelenített egységek inkább hasonlítanak korábbi századok perzsa lovasságára,
ehhez képest szerencsésebb lett volna a korabeli magyar, kazár és bolgár páncélzatokról és fegyverekről meglévő ismereteinket felhasználni.
Az íj mellett fő fegyverüknek, a lándzsának, mind hossza, mind használata helytelen módon tűnik fel a filmben, akárcsak a harcászati alkalmazásukként bemutatott, pajzsfalban álló gyalogság ellen intézett frontális roham. Nem hiába említi Bölcs Leó műve a magyarok kapcsán, hogy “ütközet idején főleg a hadrendben álló gyalogos alakulat fog nagy kárt tenni bennük, amely ártalmukra van nekik”. Az ilyen jellegű akciókat még a későbbi korszakok komolyabban páncélozott nyugati lovagsága is, ha lehetett elkerülte, illetve ha mégis sor került rá, több esetben nagy veszteséggel vereséget is szenvedtek.
„A történelmi filmek gyakori hibája, hogy nem a múltban lévő, ma is aktuális kérdéseket feszegetik, hanem napjaink problémáit, illetve a múltról alkotott hibás elképzeléseket vetítik vissza a történelembe” – írja egy történelmi játékfilmeket elemző magyar filmkritikus. Mi se essünk ebbe a hibába.
A tudomány, a hitelesség és a történelmi hűség nem politikai ideológia kérdése.
A 21. század nyelvén a ma emberéhez kell szólnunk, mindezt úgy hogy nem csorbítjuk és alakítjuk át a tényleges történeti valóságot.
ÚJ POZSONY
Az animációs film publikálását követően már nagyon nehéz lesz ehhez a témához nyúlni. Mi azonban bízunk benne, hogy a folyamat itt nem áll meg, s egyszer majd egy igazi nagyszabású játékfilm születik a pozsonyi csatáról, illetve más jeles történelmi eseményeinkről. Mi egyértelműen annak a pártján állunk, hogy szülessenek ilyen témájú alkotások. Példaképpen álljon előttünk, hogy nem csak a körülöttünk lévő nemzetek, jelesül a lengyelek (Tűzzel-vassal, A varsói csata, 1920, Katyń) és az oroszok (Tarasz Bulba, 1612, Az admirális), vagy nyugat-európaiak (Arn, a templomos lovag), de a kazahok is (Tomiris) tudnak a nemzeti történelmükről nézhető és szakmailag hiteles filmet készíteni. Ezt a tematikát immár a világsikernek örvendő Netflix is felfedezte, és az egészestés filmeken (Törvényen kívüli király) túl sikerrel kezdte meg a hiteles történelmi alapokon nyugvó sorozatok gyártását (Barbárok) is.
Nagyon jó lenne, ha mindez Magyarországon is végre megtörténhetne. Így nem csak a több mint fél évszázada készült Egri csillagokra lehetnénk büszkék, hanem olyan filmekre, amelyekbe az egyes résztémák elismert szakértőinek elméleti és a hagyományőrzők gyakorlati és szaktudása is beépülne. Hisszük azt, hogy sokan szeretnénk ebben segíteni, és a történelmi témájú produkciókon ejtett csorbát kiköszörülni!
ZÁRÓ GONDOLATOK
Közhely, hogy a focit gólra játsszák. Azonban sajnos úgy tűnik, hogy néhány játékos számára ez az alapigazság; vagy pedig az ellenfél és a saját csapat kapuja közti különbség nem világos. A saját hálónkba rúgott bombagólok, mint A pozsonyi csata c. film is, mélységesen kontraproduktívak a nemzeti önbecsülésünk, a helyes történelemképünk, az átlag honpolgár ismeretei, és külföldi szakmai-, valamint civil társadalom véleményének szempontjából is.
Így csupán saját értékeinket üresítjük ki és járatjuk le, a dákoromán kontinuitást és egyéb történelmi fikciókat kiötlő csoportok szintjére züllesztve önmagunkat.
Nem segíti ez cseppet sem a valós értékeinkre építő, tartalmas, hiteles és erős nemzeti önkép kialakulását sem. Így csak abban bízhatunk, hogy a döntéshozók is felismerik ezen problémákat, és a már beharangozott folytatások megvalósítását – jelesül a honfoglalás korszakát felidéző 12 részes animációs sorozat és a pozsonyi csatáról szóló játékfilm – szakmai koordinálását egy valóban hiteles, a szakmaiságot, a korszakkal foglalkozó tudományokat képviselő szakértői gárda, valamint a 10. század valóságát hitelesen megjeleníteni törekvő hagyományőrző közösségekre bízzák majd.